A 43. Vogalongáról jelentem

Vogalonga 2017

Annyit hallottam már, de mi is az a Vogalonga? Hosszú evezés. Ki találta ki és mikor? 43 évvel ezelőtt velencei fiatalok egy csoportja, akik így tiltakoztak a Velence városát pusztító motoros hajók ellen. Fogták a kis ladikjaikat, gondoláikat, evezőseiket és nagy felvonulást rendeztek Velence körül, végig a kanálisokon. A „felvonulás” egyre népszerűbb lett, olyannyira, hogy egyre több külföldi hajós jelenik meg pünkösdkor a nagy vízen, lassan már többen vannak mint maguk az olaszok. Idén 1600 hajót, több mint 8000 résztvevőt engedtek lapátot mártogatni a Grand Canalen.

Miért ilyenkor kell jönni Velencébe? A vizek szerelmeseinek ez nem kérdés, a többieknek a válasz, egyszer ki kell próbálni és többet ez nem kérdés. A képek hangulata nem adja vissza azt az érzést amikor a Szent Márk tér előtt a tengeren az 1600, színesebbnél színesebb hajó várja az ágyúdörgést, a rajtot, hogy nekiinduljon megkerülni Velencét, hogy aztán a végén a Grand Canalen a hidak alatt tisztelegve, tapsvihar és sok néző előtt, fáradtan, de büszkén célba érjen.

Idén mi már másodszorra vettünk részt ezen a nem mindennapi eseményen, de voltak köztünk olyan régi motorosok, akik már sokadszorra, újra és újra itt vannak, de természetesen voltak első bálozók is.

2017. június 2. – péntek

Pénteken reggel indult a buszunk Százhalombattáról, amire igencsak fel kellett készülni, hiszen a „hosszúevezés”-t egy „hosszúút” előz meg, amit valahogy túl kell élni. Végülis ez egyfajta bemelegítés, két fenéken több óra gyakorlat. Rutinos utazók tudják, hogy ezt csak jó kedvvel lehet végigcsinálni, és nem mondom, hogy ehhez elengedhetetlen kellék az alkohol, de azért nagy mértékben elősegíti a percek, az órák múlását. Szerencsére idén egy szuper csapat jött össze, így a jó kedvhez kevesebb –OH csoport is elég volt. Van akinek a folyadék, van akinek a nevetés miatt, de többet tartottunk technikai szünetet, mint az az előzetes tervekben volt. A cateringre egy szavunk nem lehet, hiszen a rántott hús, a sült oldalas, mind mind rendelkezésre állt a kellő időben. Ugyanígy a folyadékfelvétel is megoldott volt – BAR IS OPEN.

Most le akartam írni a poénokat, amivel megtelt az odaúton két lap, de már most néhány nap távlatából, egyedül a gép előtt pötyögve nem is tűnik viccesnek, pedig higgyétek el, hogy ott, abban a közegben nagyon ütött (csak azoknak, akik ott voltak és felidéznék újra: az üres kispohár története, hagyj ma, iszol te eleget?, Bekensz majd naptejjel? – I can, Iszomália, egy rövid hozzászólásom lenne, a la gút, elsivatagosodás ellen, oldalas=sider, toca bacon width mirror eggs, degrees onion, booble fordító, Houston we have a problem, szódálati közlemény, Tömjén Rózsi, Én kérek elnézést… én is…, olyan szép részegen mentünk, ne fröccskölj, rusty cancer scissors, stb…).

Mondanom sem kell, este 6 órára jó hangulatban érkeztünk meg a szállásunkra, a Camping Village Cavallino-ba. A hatalmas monstrumban elfoglaltuk mobil házainkat, mindenki betette a cuccát, igaz utána már semmi nem fért el odabenn. Hihetetlen mérnöki feladat lehetett kitalálni, hogy mekkora az a minimális négyzetméter, amin még 4 ember elfér fekvő helyzetben, minden kényelem nélkül. De legalább nem lehetett a két ágy között leesni… Az este egy közös hotdogozással telt, aztán mindenki bemutatkozott egymásnak, lévén voltak újoncok is. Mindenki elmondta, miért van itt, miért lesz itt jövőre is. Egy esti fürdőzés a tengerben, és itt ugyan az este nem ért véget, de leteszem a tollat…

2017. június 3. – szombat

Az érkezést követő nap mindig a városnézés napja. Hiába voltunk itt már többször, ez akkor is megunhatatlan élmény. Punta Sabbioni kikötőből átkeltünk Velencébe, majd a Szent Márk térről felhajóztunk a halpiacra, ahonnan kerestünk hangulatos kis kiülős helyeket, sikátorokat, elkerülve a tömeget, ami azért dél körül már bőven előfordult. Naná, hogy az igazi olasz pizza és az aperol is ét/itallapunkra került. Itt sok mondanivaló nincs, végig kell nézni a képgalériát.

Sikerült néhány rajzot is megörökíteni, de erről bővebben majd az útinaplós élmények között írok. A tenger ma is úszható volt, ettől még a kis rákok sem riasztottak vissza senkit. Na jó, de. Az este egy visszafogottabb hangulatban telt, mert az erőnket másnapra kellett tartogatnunk.

2017. június 4. – vasárnap

Eljött amire vártunk, a nagy evezés napja, a vizes ünnepnap. Korán keltünk, mert a megrendelt kalózhajó már 7 órakor a Punta Sabbioni kikötőben várt minket. Igen, igazi kalózhajó, igazi kalózzal. Jack Sparrow kapitány kitett magáért annyi szent. De cssss, 20170604_065646_editederről később. A kalózhajós élménycsomag része, hogy nekünk nem kellett fel, ill. visszaevezni a hajónkkal a rajthoz, a miénk egy kis kanálisban várt már ránk. A rutinos csapat azonnal megtalálta a hajót, ahova lassan be is szálltunk egyen csillogó kék pólóinkban. Jól néztünk ki na, az arcunkon a piros-fehér-zöld csíkokkal – a felhelyezés irányától függetlenül – pedig olasznak néztek minket, és kitörő örömmel fogadtak a vízen. Kicsit kedvesebbek voltak velünk, mint a külföldi társainkkal no. A kis kanálison át kieveztünk a Grand Canaléra, hogy elfoglaljuk a tengeren a helyünket. Némi baki mindig van. Annak ellenére, hogy ez az ünnep arról szól, hogy leállítják a motoros hajókat, egy sikeren kifordult mellénk, hatalmas hullámokat csapva, eláztatva a hátsó sorokat. Hiába kiabáltunk neki20170604_091714_editedk anyanyelvünkön, hogy mégis mit képzelnek, ők ugyan ferde szemmel (mongoloknak tűntek…) vidáman videózták a látványosságot. Remélem utólag visszanézve leolvassák a szánkról üzenetünk valódi jelentését. A Szent Márk tér előtt a tenger a miénk volt és azé az 1600 hajóé, akik idén pünkösdre ugyanazt a programot választották, mint mi. Mindenféle nemzet, színes egyen pólókban, ötletes jelmezekben, az olaszok tradicionális öltözékekben, gondolákban, kajakokban és mindenféle haladni képes vízi járművekben vonultak fel. Hihetetlen kavalkádja ez az ünnepnek. Na ez az, ami leírhatatlan érzés. Ennyi evezőst egy helyen csak itt és ilyenkor lehet látni. Nem elég a kép, a leírás, ehhez kell a tenger illata, ilyenkor a szíved is másképp dobog. Hálás vagy hogy itt lehetsz és egy imát morzsolsz el, hogy de jó hogy nem engedted magad lebeszélni róla. Kicsit olyan érzés, mint amikor szerelmes vagy. Azt azért le kell szögezni, hogy 20170604_103318_editedminden szépsége mellett, azért ez a műfaj nem teljesen veszélytelen. Sőt. Nagyon oda kell figyelni. A sok hajó a szűkületekben nem mozog könnyen, akaratlanul is előfordul egy-egy ráfutás, netán borítás. Hogy ki fordul ki ki elé keresztbe, azt utólag már nehéz eldönteni, de akármi is történik a vízen, egymást kell segítenünk. Kiabálni persze lehet, ki-ki a saját vérmérséklete szerint… Elindul a rajt az ágyúdörgéssel, majd megszólal a zene és a hajók elindulnak. Nézünk balra, nézünk jobbra, nem gyorsan evezünk, hisz a szűkületben úgyis lassítani kell. Kimosolygunk a csapatokra. A mosolyban minden benne van: „örülünk, hogy találkoztunk, ügyesek legyetek, jó evezést, jó szerencsét, vigyázzatok magatokra, találkozunk a célba”. Utunk során több magyar hajóval is összetalálkoztunk, üdvözöltük egymást, a himnuszt is csak azért nem énekeltük el, mert szabály, hogy a hajóban nem állunk fel. Voltak olyan hajók, ahol a család apraja nagyja, három generáció evezett, volt fiatal pár csinosan felöltözve, de voltak bőven az idősebb generáció tagjai is. El 20170604_103341_editedtudom képzelni, hogy volt olyan evezős, aki már az első vogalongán is evezett. A két összeszűkült folyosóban sikeresen átvergődtük magunkat, hála ügyes kormányosainknak. Burano felé vettük az irányt, ahol már könnyebb volt evezni, hiszen kiszélesedett az „út”, nem kellett pattanásig feszülni a figyelmünknek. Burano színes házai hamarosan felsejlettek, majd félidőbe pihenőt tarthattunk, felszerelkeztünk némi inni és ennivalóval. Gyors átmozgatás után Murano felé vettük az irányt. Hihetetlen, hogy amerre a szem ellátott, mindenhol hajó volt. Előttünk is, mögöttünk is… Ismét a széles tenger, nem rohantunk, de azért időnként jól meghúztuk, nem mindig jól lent fogva a lapátot, nem mindig szépen és szinte sohasem egyszerre. De hát ez egy ünnep. Murano helyes kis hídjain átevezve ismét néhány tengeri kilométer és már láttuk „Velence bejáratát”, a Grand Canale kezdetét. Most 20170604_123227_editedkövetkezett a legszebb rész. Itt már nem is nagyon lehetett evezni, hisz ismét szűkebb mederben lapátoltunk, de inkább azt mondom, hogy csorogtunk. Volt idő fényképezni, fogadni a hangos éljenzést, a gratulációkat. Ezért érdemes. Persze végig lehet hajózni a Grand Canalen az 1es menetrendszerinti vaporettóval is, de minek, ha végigevezhetünk is rajta. Csodálatos, gyönyörű, felemelő, és fokozhatnám (ha eszembe jutna több ideillő szó). Lassan visszaérünk ahonnan elindultunk. A célban leolvassák rajtszámunkat – mille trecento – 1300, majd nyelvtörőként elkezdi felsorolni keresztneveinket, Anikó, Anita, Attila, … Bevallom jó érzés. Egész Velence hallhatta, hogy megcsináltuk. Mi. Egy lelkes kis magyar csapat. Itt voltunk és majdnem 30 kilómétert magunk mögé utasítva, megkerülve a várost, csatlakoztunk a tiltakozásukhoz. Igen, védjétek meg a várost, és akkor jövünk legközelebb is…

20170604_145225_editedElégedett fordulunk szembe a forgalommal és keressük meg a kijáratot, a mi kis kanálisunkat, ahol leparkolunk. Kinyújtóztatjuk elgémberedett testrészeinket – 4 óra a vízen – és gratulálunk egymásnak, megköszönjük a hihetetlen kalandot, élményt. Fogadkozunk, jövünk jövőre is. A kalózhajónk nem túl bőséges, ámde finom ebéddel vár minket. Szükségünk is van rá. Jack Sparrow rögtönzött mediterrán táncórákat ad, – na jó nem látszik hogy már gyakorolta – ahova természetesen mi is csatlakozunk. A maradék feszültség is leoldva. Hát ez egy jó nap volt.

Írhatnám mi történt még este, a tengeren, a sörözőben, a hazafelé úton, de azt már a fantáziátokra bízom.

Képgaléria itt!

Hamarosan felkerül egy videós összeállítás is, de erre még kicsit várni kell!

Vogalonga 2019

Az idei Vogalonga 2019 eseményeit az alábbi linken követheted: http://vogalonga.nemtokeletes.hu/